Felpezsdült a régiségpiac, most vasárnap a korábbiaknál is több volt az árus, és bőségesebb, színesebb a választék.
Régi asztali órák ütötték el az időt, érmék, fémpénzek csörögtek, ólomkatonák feszítettek, porcelán kisállatok és nagy vázák pompáztak – esetenként giccseskedtek -, kardok és rohamsisakok vonzották a háborús relikviák gyűjtőit, Scheiber, Berkes Antal, és Vaszary hamisítványok is csalogatták a nem szakember műgyűjtőket.
A TV2 televízió Kincsvadász és az RTL Klub A legjobb ajánlat című, egymással vetélkedő műsorainak hatására megélénkült az érdeklődés a műtárgypiac iránt. Sokan összesereglettek az RTL licitjeinek egyik szereplője, Pápai Péter asztala körül.
Apróságokat hoztam – mondja, miközben színes pólóját átcserélte egy feketére -, de lesz majd nálam mindig egy-két olyan relikvia, amit a műsorban vettem.
Egy másik asztalnál valaki régi képet nézeget.
Sérült a barokk keret felső sarka, a Kincsvadászokban ezt a képet már nem is tekintenék értéknek – próbálja lefelé srófolni az árakat.
Nekem meg hiányzik egy fogam, akkor most én már senki vagyok? – háborog az kereskedő. Végül nem jön össze az üzlet.
Tudják-e mi ez? – faggatja az érkezőket egy másik standnál áruló kedélyes férfi. Kezében egy fémtárgyat tart, amelynek pörgethető fogai vékonyak és élesek.
Nincs jómegfejtés a tippek között.
Ez kavicsszóró – oldja fel a titkot – Apámtól örökölt szerszám, remek kőműves volt az öreg. Ma már csapatostól járnak a mesterek. Egyikük kiadja a munkát, a másikuk elszív két doboz cigarettát, a harmadik telefonál. Ketten dolgoznak ímmel-ámmal.
A kerítésre kiterített szőnyegeket és abroszokat is nézegetik az emberek. Vannak lemezek, könyvek, kisasztalok, szőnyegporolók, rengeteg játékbaba, de kevés közöttük a régi, porcelánfejű, inkább a legújabb, dögös Barbiek ácsorognak az asztalszélen. A földre fektetett színes képekhez odavonszolja gazdáját egy kiskutya, végigszagolja valamennyit és – ahogy a menhelyi kutyák majdani gazdáikat –, kiválaszt magának egyet. Mellé ül, alig lehet elvonszolni onnan. Igen csalódottan távozik. Vigasztalásul a büféhez mennek, a gazdi a sör mellé kolbászt rendel, és ad pár falatot a képről más meg is feledkező, farkát csóváló kutyának.
Egy srác régi magyar és külföldi autórendszámok között válogat.
Lopni ne menj velük, mert egy régi rendőrtől vásároltam őket, nem tudom, hogyan jutott hozzájuk, de biztos felírta a számukat – figyelmezteti a kereskedő.
Még kocsim sincs – mentegetőzik a fiú.
Gombhoz veszel kabátot? – képed el az árus.
Ezt a szobámba szánom, felszögelem a faltra. Imádom a régi autókat. Egyszer talán arra is futja.
Valaki Leopold pénzérmét akar ránk sózni 25 ezerért.
Amikor ezt gyártották, ugyanolyan koldus volt az állam, mint ma, úgyhogy államilag hivatalosan higított arany- és más fémek ötvözetéből készült. Én nem csapok be senkit. A felületi aranyozás már az én munkám. Volt, aki 500 ezret akart adni érte, de vázoltam neki a helyzetet. Tudják, én még visszaakarok jönni ide, nem szeretném, ha legközelebb furkósbottal várnának, mert becsaptam őket – zárja sorait az árus.
Galéria: Ács Tamás